2019. júl 01.

A léghajózás korszakának vége: a Hindenburg-katasztrófa

írta: Market ing
A léghajózás korszakának vége: a Hindenburg-katasztrófa

1937. május 6-án, azaz 82 évvel ezelőtt egy német léghajó, név szerint a Hindenburg a szezon első útját teljesítette az amerikai Lakehurst városába. A léghajó leszállás közben – fedélzetén 97 fővel – mindenféle előjel nélkül lángra kapott és teljesen megsemmisült. A balesetben 13 utas és a személyzet 22 tagja vesztette életét. A katasztrófa örökre lezárta a léghajózás korszakát.

a_leghajozas_korszakanak_vege_a_hindenburg-katasztrofa.jpg

A Hindenburg-baleset 82 éve ad termékeny táptalajt az összeesküvés-elméleteknek, és szó mi szó ezt a náci szál, illetve a katasztrófa körülmények megnyugtató tisztázásának hiánya is tovább táplálja. Nézzük, mi történt.

Előzmények

Az 1920-as évek végére Európa-szerte kitört a léghajózási láz, egészen pontosan a minél nagyobb, minél impozánsabb, gázzal hajtott légiközlekedési járművek építésének őrülete. Graf Zeppelin sikerein felbuzdulva a britek és a németek is nagyszabású kísérletekbe kezdtek, és a hidrogén hajtógáz mellett tesztelték a biztonságosabbnak gondolt héliumot is.

Az LZ 129 – azaz a később Hindenburg néven ismertté vált léghajó – építési munkálatai 1931 őszén kezdődtek meg. Noha a tervek lélegzetelállítóak voltak (245 méter hosszúság, 135 km/h maximális sebesség), a kivitelezés finanszírozási nehézségek következtében csak lassan haladt. A tervezett hélium hajtógázt pedig már a legelején hidrogénre kellett cserélni, ugyanis az USA exportkorlátozásokat vezetett be.

1933-ban, Hitler hatalomra jutását követően a Hindenburg építése felgyorsult, ugyanis a führer és propaganda minisztere státuszszimbólumként tekintett a léghajó impozáns méreteire, ami a német nép elsőségét jelképezte. A Hindenburg hivatalos avató repülésére végül 1936. március 4-én került sor, amit számos propagandaút követett az elkövetkező hetekben. A léghajó többek között megjelent az 1936. évi nyári olimpiai játékok helyszínéül szolgáló berlini stadion felett, de fedélzetéről náci eszméket terjesztő propagandaanyagot is szórtak. Ám elsődleges célját (amivel a német technikát és precizitást volt hivatott hirdetni) sem vesztették szem elől: megkezdte a légi szállítást az Atlanti-óceán fölött.

A Hindenburg hozzávetőleg 2 és fél nap alatt szelte át az óceánt, annak függvényében, hogy az időjárás mekkora pályakorrekciót követelt meg. Ez az időtartam ma már kétségtelenül mosolyra fakasztó, ám akkor az óceán hajóval történő átszelése ennél lényegesen több időt emésztett fel.

Mindezeket figyelembe véve talán nem túlzást kijelenteni azt, hogy a Hindenburg – legalábbis a nagytávolságú személyszállítás terén – a kor leggyorsabb járműve volt. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a léghajó páratlan luxusbelsőt kapott (étterem, hálószobák, sétafedélzet), akkor érthető, hogy a tehetősebb utasok ölre mentek a nem kevés – 400 dolláros – jegyekért is.

A Hindenburg-katasztrófa

Ahogyan az a bevezetőben is említésre került a luxusléghajó 1937. május elején megnyitotta a szezont a Frankfurt–Lakehurst viszonylatban. A Hindenburg 6-án, helyi idő szerint délután negyed 5 körül érkezett az amerikai város fölé. A kapitány a rossz időjárásra való tekintettel úgy döntött, hogy nem kísérli meg a dokkolást, inkább városnéző körútra vitte az utasait New York, majd Boston fölé.

Noha az idő nem tisztult ki teljesen, de 19 óra magasságában a kapitány a földi személyzet bíztatására úgy határozott, hogy nem vár tovább, és megkezdi a leszállást a lakehursti repülőtérre. Max Pruss kapitány a protokollnak megfelelően nagymennyiségű hidrogéngázt engedett a levegőbe, illetve csökkentette a motorok sebességét is a földet éréshez. Fél 8 előtt néhány perccel a Hindenburg hozzávetőleg 60 méterrel tartózkodott a föld felett, a személyzet a folyamatos süllyedés során kivetette az orr-rész horgonyköteleit.

 

Habár a szél nehezítette a dokkolást, a léghajó lassacskán irányba navigált, a földi személyzet pedig a kivetett horgonykötelekért indult, hogy rögzíteni tudják a hosszú útról érkező Hindenburgot. A hajó azonban váratlanul lángba borult. A tűz a Hindenburg faránál csapott fel, és a gyúlékony hidrogéngázzal töltött tartályok miatt szempillantás alatt ellepte az egész járművet.

Azoknak, akik a tragédia idején a belső fedélzeten tartózkodtak, esélyük sem volt a menekülésre. Néhányan az utasok, illetve a személyzet tagjai közül a tűz elől menekülve kiugrottak a lángokkal borított Hindenburgból. Legtöbbjük szerencsésen túlélte a balesetet. (Werner Franz 14 éves volt, kabinos fiúként dolgozott a baleset idején a hajón, és egyike volt azoknak, akik kivetették magukat az ablakon. Franz 92 éves korában hunyt el, 2014-ben. Ő volt a Hindenburg-katasztrófa utolsó túlélője.)

Okok, elméletek és összeesküvés

Több modellezés, számítás és kalkulálás folyt le az évek, évtizedek alatt a baleset körülményeinek tisztázása érdekében. Mindenkit megnyugtató, széles körben elfogadott magyarázat azonban mind a mai napig nem született. Ha pedig egy emberéleteket követelő katasztrófa kérdőjeleket hagy maga után, ott előbb vagy utóbb megjelennek a háttérben összeesküvést keresők.

Két összeesküvés-elmélet masszívan tartja magát a léghajó felgyulladásával, majd lezuhanásával kapcsolatban. Nézzük a vadabbat. Eszerint a katasztrófa szándékos robbantás volt, ami a német nagyságot jelképező státusszimbólum lerombolására irányult. Emlékezzünk rá, hogy a nácik sosem felejtettek el büszkélkedni vele, hogy a Hindenburg – ahogyan ők maguk is – mindenen túltesz, túltesznek.

A másik konspirációs teória szerint a lakehursti farmerek imádtak mindenre lövöldözni, ami mozog, így gyakorta kínálták meg a magasban repülő léghajókat néhány puskagolyóval. Csak idő kérdése volt, hogy a farmerek ostobasága tragédiát szüljön, és ez 1937. május 6-án bekövetkezett.

Mi történhetett valójában?

Ahogy említésre került, számos elmélet született a tragédia kapcsán. Nézzük ezek közül a tudományosan legmegalapozottabbat, a szakértők körében leginkább konszenzusos felvetésnek tűnő teóriát. Úgy tűnik, hogy a balesetet olyan szerencsétlenségek sorozatának együttállása okozta, amire kisebb az esély, mint a lottó ötösre. Külön-külön valószínűleg egyik történés sem lett volna végzetes, együttes előfordulásuk azonban végül előidézte a bajt. Mik voltak ezek?

 

Az egyik hidrogéntartályból észrevétlenül szivárgott a gáz. Annyira azonban nem feltűnően, hogy azt a személyzet bármelyik tagja vagy az utasok észlelhették és jelenthették volna a kapitánynak. A hidrogén a léghajó fedélzetén található levegővel keveredve robbanó elegyet alkotott, aminek berobbanásához már csak egy szikrára volt szükség.

Az elvonult vihar hatására a légkör elektromosan töltött volt, a nedves földre kivetett, fém sodronyból készül horgonykötelek pedig elektromosságot vezettek a léghajó eddig semleges töltésű fémvázába. (Néhány szemtanú a robbanás előtt kékes, szikraszerű fényeket vélt felfedezni.)

A légköri elektromosság a horgonyköteleken keresztül bejutott a Hindenburgba, a fémvázon át bekerült a fedélzetre, ahol berobbantotta a hidrogén-levegő elegyet. A lángok pillanatok alatt terjedni kezdtek, begyújtották a többi hidrogéntartályt, és végső soron véget vetettek a léghajózás aranykorának.

Szólj hozzá

Múlt-kor